Zsolt és a Cosworth története 2010 szeptemberében kezdődött. Ekkor vásárolta meg álomautóját, de messze nem olyan formában, ahogy álomautót vesz az ember; gyakorlatilag zacskóban, darabokban hozta el a gépet. Az autót egyik barátja vásárolta még ’99-ben, akkor 40 ezer km-rel, a cél egy egyedi autó építése volt. Az autó az évek folyamán többször átépítésre is került, de az utolsó alkalomnál, miután ismételten darabokra szedték, már nem rakták össze, így Zsolt egy 4 éve téglákra állított kasztnit vett, benne egy motorral, és különálló alkatrészekkel.

Egyedi autót szeretett volna, viszont a gyári Cosworth alkatrészeken kívül más szóba sem jöhetett. Ezek egy része megvolt az előző tulaj garázsában, nagyon sok apróságot azonban vadászni kellett. A probléma az volt, hogy összesen 7.000 darab készült az autóból, ezek legtöbbje  Angliában mászkál, itthon szinte lehetetlen olyat találni, ami ne állt volna korábban fejre, vagy ne építettek volna belőle versenyautót. Zsolt mélyre ásta magát a hazai és az angol Cosworth-közösségekben egyaránt, így folyamatos internetböngészés mellett, szépen lassan minden alkatrészt beszerzett, főleg külföldről. Első körben 10 hónapig csak épült az autó, egészen addig Zsolt nem is tudta igazán, hogy mibe ölte pénzét, korábban nem is vezette, nemhogy ezt, de még másik Cosworthot sem, csupán egyszer ült benn utasként.

A külső teljesen gyári, a szélesítések, a lökhárítók, minden. Zsoltnak fontos volt, hogy úgy építsen egyedi gépet, hogy közben megmarad minden, ami Cosworth. Az autó vásárlás előtt fényezve volt, gondolhatnánk, hogy legalább ezzel nem volt probléma. Dehogynem. Néhány elem kimaradt a telifényből, a szín azonban egyedi keverés volt, az összetétel leírása viszont eltűnt, így jöhetett az új szín. A választás egy Mercedes CLS gyári színre esett, ami elsőre feketének tűnik, de lilás gyöngyház szemcséket találunk benne közelről. Bizonyos körülmények közt szinte az egész autó lilának tűnik, amitől Zsolt is megijedt, amikor meglátta, napfényben azonban gyönyörűen mutat a szín, hát így maradt. A nagy hátsószárny lekerült – szerintem jobb is így, nem illene az autó mostani megjelenésébe –, a csomagtérajtón azonban  megmaradt a „kis szárny”, méghozzá karbonozva. A géptető és az első koptató szintén kaptak a karbonból, ami jól mutat a feketés fénnyel. Az első fényszóró és indexek sötétítve lettek, míg hátul gyári, limitált szériás fekete lámpákat találunk, csak ezek beszerzése egy évbe telt – bizonyítva az említett nehéz beszerezhetőséget.

A géptető alatt egy 2.0 literes 16 szelepes turbós motort találunk, méghozzá hosszában, ahogy csak a Cosworth-okba szerelték. A 220 ló nem volt elég Zsoltnak, így komoly átalakításokkal szerelték össze a motort. Kapott egy Garrett csigát, 1,4 baros nyomással, emellett mindent versenyalkatrészekre cseréltek, amit lehetett, a többit pedig felújították beszerelés előtt. A benzinnyomásról Walbro benzinpumpa gondoskodik, emelt nyomáson, az olajat egy 19 soros hűtő tartja megfelelő hőmérsékleten, az intercooler pedig egy RS 500-ból érkezett. A Cosworthok ismert hibaforrása az elektronika, így minden hozzáértő cserét javasolt Zsoltnak, a választás pedig egy programozható VEMS-re esett, rajtelektronikával, ALS-sel és minden egyéb finomsággal, „ha már lúd, legyen kövér” alapon. A gázok egy 70-es, komplett Supersprint rendszeren keresztül távoznak, éppen megfelelő hangerő kíséretében; nem túl hangos a gép, de azért sejti az ember, hogy valami komoly dolog van az orrában. A motor újjáépítés után 320-340 pacit tesz az útra teljes nyomás mellett, mindezt egy Sachs versenykuplungon és négykerékhajtáson keresztül, így nem kicsit lép gázadáskor.

A futómű esetében a H&R márkára esett a választás, méghozzá állítható keménységű és magasságú típusra. A megállásról jelenleg vágott, lyuggatott gyári fékek gondoskodnak, de ez még változik a jövőben. Ezekből azonban nem sok látszik, ugyanis az egyedileg erre az autóra gyártott, telibe krómozott, három részes, 9,5x18-as MAE felnik szinte teljesen eltakarják őket. A felnikre 225/35 R18 gumikat feszítettek.

Belül egyedi bőrözést találunk, az anyagot Pakisztánból sikerült beszerezni. Ehhez illő szőnyegezés található a lábtérnél, ahová betekintve Sparco pedálokra bukkanhatunk. A műszerfalon egy-két kiegészítő műszer kapott helyet, a VEMS kijelzője és a váltásjelző lámpa mellett, amire a MOMO kormány mögül van rálátásunk.

Mivel egy ilyen autó sosincs teljesen kész, a következö változtatások, fejlesztések már körvonalazódtak a tulaj fejében, így a tél beköszöntével ismét előkerülnek majd a szerszámok…

Zsolt az alábbi személyeknek szeretne külön köszönetet mondani segítségükért: „Szüleimnek, amiért elfogadták ezt az őrültséget. Braun Gábornak a garázsért, és minden segítségért. Cosworth K-Roynak, Almássy Zolinak a műszaki összeszerelésért + VEMS. RS Árpinak az autóért, ötletekért és inspirációért. „Köszönöm Jani!”,  Burnie-nek a rengeteg e-bay-es cumóért Angliából. És mindenkinek, aki egy csavart is segített beszerezni, beszerelni!”